Az a bizonyos mumus: a szülés utáni depresszió

A szülés utáni depresszió (postpartum depresszió, PPD) egy tartós hangulatzavar, amely a szülés után alakulhat ki. Leggyakrabban az első 4–12 hétben jelentkezik, de akár az első év során is előfordulhat. Nem azonos a baby blues-zal: erősebb, hosszabb ideig tart, és befolyásolja a mindennapi működést, valamint az anya–baba kapcsolódást. Ördögh Csilla a HOPE pszichológiai szakmai vezetője, pszichológus, perinatális szaktanácsadó összegyűjtötte a legfontosabb információkat a téma kapcsán, azokat, amiről mindenkinek érdemes tudnia akár gyerekvállalás előtt, akár már utána jár.
A szülés utáni depresszió a nők körülbelül 13–20%-át érinti, és ma már gyakran perinatális depressziónak nevezik, mert sokszor már a várandósság alatt elkezdődik. A tünetei közé tartozik a tartós szomorúság, üresség vagy örömképtelenség, fokozott szorongás, bűntudat („rossz anya vagyok”), ingerlékenység, alvászavar, étvágyváltozás, a babától való eltávolodás vagy – súlyosabb esetben – sötétebb gondolatok.
A kialakulás hátterében nemcsak hormonális változások állnak, hanem több tényező együttese: korábbi depresszió vagy szorongás, hajlam, nehéz vagy traumatikus szülésélmény, kevés társas segítség, párkapcsolati vagy anyagi feszültségek, alváshiány és kimerültség, gyermekkor érzelmi terhei. Nem igaz tehát az a tévhit, hogy a PPD „rossz anyákkal” történik, éppen ellenkezőleg: bárkivel előfordulhat, függetlenül attól, mennyire szeretné vagy mennyire jól látja el a szerepét.

Nagyon fontos, hogy ez gyógyítható állapot, és minél hamarabb felismerik, annál gyorsabban és hatékonyabban kezelhető. A leghatékonyabb út a perinatális fókuszú pszichológiai és pszichiátriai támogatás, a szülő–csecsemő konzultáció, a szakmai jelenlét és a család együttműködése: a terápia és a szeretetteljes, stabil környezet együtt adják a legjobb eredményt. Súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelés is szükséges lehet, szoptatással összehangolva.

Segítséget akkor érdemes kérni, ha a lehangoltság két hétnél tovább fennáll, nehéz a babával való kapcsolódás, a mindennapok elviselhetetlennek tűnnek, vagy visszatérő sötét gondolatok jelennek meg. A szülés utáni depresszió nem az anyaságra való alkalmatlanság jele, hanem egy gyakori, kezelhető állapot, amelyből megfelelő támogatással teljes gyógyulás lehetséges.

Ennek felismerésében pedig elengedhetetlen szerepe van a környezetnek, a szoros családnak. Hiszen, aki PPD-ben szenved, nem biztos, hogy felismeri saját magán az egyértelmű jeleket. Egy bizalmas, közeli személy ebben lehet segítség és kell is, hogy támogassa az anyát a felismerésben, elfogadásban és szakmai segítségkérésben. Egy ilyen út megjárása olyan felismerésekkel, önismereti gyarapodással és én-erősödéssel járhat, amit aztán senki nem vesz el az átélőtől.